A cirkusz, ahonnan nem akarsz majd hazamenni.

1897 telén egy vándortársulat kért éjszakára szállást egy dunántúli falu határában. A sátor felállt, a lámpák kigyulladtak, és aznap éjjel a falu minden órája megállt pontosan tizenegykor. Reggelre a cirkusz eltűnt — a nyomok bevezettek az erdőbe, de sehol nem jöttek ki.

Azóta évtizedenként egyszer felüti a sátrát. Új városban, új néven, új arcokkal. A jegyek elkelnek, mielőtt bárki hallott volna róla. Aki bemegy, azt mondja: soha nem érezte magát ennyire elevennek. Aki bemegy, gyakran nem ugyanaz jön ki.

2026-ban visszatér. Tíz város, huszonnyolc este. Nincs korlát a színpad és a nézőtér között — mert nincs színpad, és nincs nézőtér. Csak te, és a szereplők, akik már a nevedet suttogják a függöny mögött.